A török parlament nyári utolsó ülésén átfogó törvénycsomagot fogadott el a török-kurd megbékélés jegyében. A lépés szerves folytatása az elmúlt évek folyamatának, amelynek során az Igazságosság és Fejlődés Pártja (AKP) által vezetett kormányzat korábban szinte elképzelhetetlen mértékben szélesítette ki a korábban erősen elnyomott helyzetben lévő kurdok jogait. Lehetőség nyílott a kurd nyelv iskolai oktatására, országos állami tévécsatornát indíthattak, és immár a hatósági ügyintézésben és a bíróságok előtt is használhatják anyanyelvüket. A kurd terrorszervezet,  a Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) – amelynek vezetője, Abdullah Öcalan évek óta börtönben ül – évek óta tartja tűzszüneti megállapodását a kormánnyal. (A PKK terrorháborúja 1984. óta mintegy negyvenezer áldozatot követelt.) A mostani törvénycsomag minden korábbinál tovább megy, még a PKK tagjainak civil életbe való visszatérését is lehetővé teszi. A minta nem is titkoltan a brit állam és az IRA által kötött „Nagypénteki egyezmény”, ami véget vetett a több évtizedes terrorhullámnak Észak-Írországban.

Mindeközben az iraki állam dezintegrációjának eredményeképpen az Észak-Iraki Kurd Regionális Kormányzat (KRG) az autonómiát jó eséllyel függetlenségre válthatja. A terület de facto már eddig is szinte önálló államként funkcionált. A függetlenség kikiáltását a nemzetközi térben elsőként Netanjahu izraeli miniszterelnök szorgalmazta, de Törökország sem emelne akadályt ellene. (Az Egyesült Államok egyelőre ellenzi, Irak területi egységéhez ragaszkodva.) Törökországnak a KRG már hosszú évek óta kiemelt stratégiai partnere. A kereskedelmi kapcsolatok már akkor is virágoztak, amikor be
lföldön a hadsereg még éles háborút vívott a PKK-val. Massoud Barzani, az észak-iraki kurd vezető Recep Tayyip Erdoğan török miniszterelnök egyik legfontosabb térségbeli szövetségese. Nemrégiben egy ismert török publicista a New York Times hasábjain egyenesen úgy fogalmazott: Törökország legjobb szövetségesei a kurdok.

Erdoğan miniszterelnök hosszú évek óta történelmi küldetésének tekinti a törökök és kurdok közötti történelmi megbékélés megteremtését. Ez most két fronton is karnyújtásnyi közelségbe került. Külpolitikailag az észak-iraki kurd állam függetlenségének támogatása, de legalábbis nem akadályozása világra segítheti a történelem első kurd államát. (Ami akkor is hatalmas előrelépés lenne a kurdok számára, ha Irakban kisebb létszámú csoportjuk él, mint Törökországban, valamint Iránban és Szíriában is jelentős számban vannak jelen.) A törökországi kurdok részére pedig a kulturális és nyelvi önrendelkezés szinte minden formája adott. (A területi autonómia elvi alapon is problémás, mivel a kurdlakta területeken a többségük csak relatív, míg jelentős részük immár nem a kurd régiókban, hanem Isztambulban és más nagyvárosokban él.) Mivel a létrejövő észak-iraki kurd állam elsőszámú gazdasági partnere már most is Törökország, amelynek adott esetben akár a katonai segítségére is rászorulhat, az új, észak-iraki kurd állam szinte török gyámterületként funkcionálhat – különösen akkor, ha nemzetközi elismerése csak részleges lesz. A „másfél államnyi” török és kurd területek így szinte szimbiózisban fognak létezni, ami idővel elvezethet akár egy török-kurd államszövetséghez is.

Ez a forgatókönyv még ma is vad fantáziának minősülhet, de a geopolitikai egymásra utaltság életre keltheti. Erdoğan több lépése is mintha ebbe az irányba mutatna. Éppen azok a lépések, amelyek miatt a kemalista-nacionalista ellenzék élesen támadja: Törökország nemzetállami jellegének gyengítésével. Az állam neve immár nem Török Köztársaság, hanem Törökország Köztársaság. Óvatosan, de hozzákezdett Atatürk kultuszának visszafogásához is. Miközben egyre nagyobb hangsúly van az iszlám hagyományon és az Oszmán Birodalom örökségén. Törökök és kurdok viszonylatában ennek jelentősége abban rejlik, hogy míg a nacionalizmus szétválasztja a két népet (a kurdok még csak nem is rokonai a törököknek), addig az iszlám identitás összeköti. Nem véletlen, hogy a törökországi kurdok kétharmada a kormányzó pártra, az AKP-re szavaz.

Felmerülhet még egy fontos geopolitikai érv egy jövőbeli esetleges török-kurd államszövetség mellett. Az iraki kurdoktól délre él az egyik legnagyobb határon túli török népcsoport, az iraki türkmén közösség. Egy török-kurd integrációval ők is közvetlenül kapcsolódhatnának az anyaországhoz.

A kurdok és türkmének lakta terület Irak olajtermelésének egyik központja. A kurdok olajával megerősítve az amúgy is szárnyaló török gazdaság újabb lendületet vehet, és az ország még közelebb kerülhet ahhoz az ambiciózus célhoz, hogy 2023-ra a világ tíz legerősebb gazdasága közé kerüljön.

- ht -