Geopolitikai folyamatok Európa és Ázsia határán - elemzések, forgatókönyvek

Geopolitika – Eurázsia

Geopolitika – Eurázsia

A közös európai hadsereg realitása

Gazdasági integráció helyett a biztonsági együttműködés kerülhet előtérbe Európában

2016. augusztus 08. - Geopolitika Eurázsia

Orbán Viktor miniszterelnök tusványosi értékelőbeszéde ez évben is komoly vihart kavart. A szokásos ellenzéki reagálások zaja némileg elfedte azt a stratégiai jelentőségű felvetést, miszerint a kontinentális Európának szüksége lenne egy ütőképes közös hadseregre.

eurocorps-insignia-logo-bg.jpgA javaslat hátterét az előadás jelentette, amelynek nagy része biztonsági, biztonságpolitikai kérdésekkel foglalkozott, erős geopolitikai alátámasztással. A helyzetértékelés egyik alappilléreként megállapítva, hogy az Európai Unió ma már nem globális, csupán regionális szereplő, ami roppant udvarias megfogalmazás volt. Az EU ugyanis korábban sem volt igazán globális hatalom. Az ambíciók szintjén ugyan ez megjelent, de konkrét cselekvés nélkül csak vágyvezérelt beszéd maradt. Bár az EU-t sem egy állammal, sem egy államszövetséggel nem lehet egy az egyben összevetni, az elemzés szempontjából mégis érdemes. Mi tesz egy országot nemzetközi szinten is cselekvőképes hatalommá? Elsősorban jelentős gazdasági ereje, erős, központosított kormányzata és elrettentésre alkalmas, ütőképes hadserege. Uniós szinten e tekintetben vegyes a kép.

A kellő gazdasági súly összességében megvan. Az európai nemzetgazdaságok egy része ugyan komoly versenyképességi és finanszírozási gondokkal küzd, ami hosszú ideje visszaveti a növekedést, de az állapotmutatók így is magasak: az összesített uniós GDP meghaladja a világhatalom Egyesült Államokét. Ez a jövedelem azonban a nemzetállamoké, az Uniót ebből csak egy igen kis rész illet. Mindezzel együtt a gazdasági potenciál rendelkezésre áll ahhoz, ami egy közösen elhatározott cél végrehajtásához szükséges, akár biztonsági területen is.

A központosított kormányzat az európai föderalisták vízióiban persze megjelenik, de a realitás ettől még messze van. (Remélhetőleg marad is.) A nemzetek feletti Európai Bizottság működésének tapasztalatai sem mérséklik, inkább fokozzák a központosítással szembeni ellenérzéseket.

Az állam- és kormányfők döntéshozó fóruma, az Európai Tanács ugyanakkor egyetértésre juthat olyan kérdésekben, amelyek a nagyobb nemzetközi súly eléréséhez szükségesek. Mivel az euróövezet egymást követő válságai aligha ösztönöznek szorosabb gazdasági integrációra, az együttműködés hangsúlya a jövőben áttevődhet a biztonságra.

De lehet-e az EU-nak elrettentésre alkalmas, ütőképes közös hadserege?

A nemzetközi politikai színtéren egyre inkább a realista biztonságfelfogás érvényesül újra. Ennek jegyében amely országnak nincs jelentős katonai ereje, annak a diplomáciai súlya is csekély marad. És fordítva: a komoly nemzetközi szerepvállalás alapfeltétele a jelentős katonai erő.

Ettől Európa ma külön-külön és együttesen is távol áll. Jogosak azok az amerikai kritikák, miszerint a NATO-n belül european-military-spending.jpgpotyautasként viselkedik az európai országok nagy része (a 2 százalékos vállalást csak a britek, lengyelek, észtek és görögök teljesítik). Ez nem jó Európának sem, mert így rövid távon ugyan több pénz juthat jóléti juttatásokra, de a kiszolgáltatott helyzetünket is állandósítja. Egy ideig ugyan el lehet adni, hogy Amerikáé a „kemény hatalom” (a katonai erő), Európáé pedig a „puha hatalom” (gazdaság, békefenntartás, kultúra), de ez csak a felelősség elkenése. Ha azt akarjuk, hogy Európa ismét fent legyen a világ térképén döntésbefolyásoló erővel, és saját kontinensünk megvédésében is nagyobb súllyal vegyünk részt, akkor fegyverkeznünk kell, a jelenleginél lényegesen nagyobb ráfordítással.

A katonai fejlesztésekkel szembeni ellenvetések oka elsősorban azok magas költsége és az európai közvélemény elkényelmesedett, pacifista hangulata. A korlátot is elsősorban ez jelenti: nehéz a védelmi képességek fokozását szavazathozó politikai célként megfogalmazni. Lehetőséget ugyanakkor nemcsak a nagyobb nemzetközi súly elérése jelent, hanem – okos szervezéssel és irányítással – a haderőfejlesztés a nemzetgazdaságokra is húzóerőt fejthet ki.

Egy közös európai hadsereg létrehozása azonban még elvi egyetértés esetén is számos kérdést vet fel. A nemzeti hadseregek állományán felül hoznánk-e létre azt, vagy a jelenlegiből csoportosítanánk át a közösbe? Mi lesz a kapcsolódása a nemzeti haderőkhöz? Mi lesz a parancsnoklás rendje? Milyen testület gyakorolja a politikai ellenőrzést felette? Hogyan változna a NATO és az EU kapcsolata? Mi lesz a biztonsági és a katonai doktrínája, alapvető célja, küldetése, feladata? Bevetnénk-e az EU határain kívül is (például humanitárius intervenció keretében), vagy maradna a területvédő szerep? Hogyan kapcsolódna egy leendő közös európai határvédelemhez? Milyen szerepe lenne addig is az EU külső határainak védelmében?

Ezekben a kérdésekben megegyezésre jutni még optimális esetben is évekig tartó tárgyalási folyamat eredménye lenne. Magyarországnak ugyanakkor diplomáciai előnyt jelenthet, ha elsőként tesz le
javaslatot az asztalra.

eu_countries_part_of_nato.jpgMindezekre úgy kell választ találnunk, hogy kiesik az a Nagy-Britannia, amely ma Európában a legerősebb,
legütőképesebb hadsereggel rendelkezik. A Brexit után az EU-t két érzékeny irányból reteszeli majd a két legnagyobb regionális haderő, a brit és a török, a közös tehervállalásban viszont várhatóan nem vesznek majd részt. Az uniós országokra így még nagyobb teher hárul. Ha mindezzel együtt sikerül megegyezésre jutni a közös európai hadsereg létrehozásáról, annak gerincét – gazdasági, demográfiai és geopolitikai okokból – várhatóan három ország adhatja: Franciaország, Németország és – az „új Európa” képviselőjeként – Lengyelország.

Magyarország, amennyiben a folyamat kezdeményezőjeként lép fel, gazdasági és katonai erejét meghaladó súlyra tehet szert a diplomáciában, ami része lehet egy új európai együttműködés víziójának az élettől elidegenedett mai brüsszeli modell helyett. A diplomáciai előny tartásához ugyanakkor elengedhetetlen, hogy saját, szuverén nemzeti haderőnket is jelentős mértékben fejlesszük. Az a nyilvánossággal megosztott kormányzati terv, miszerint 2026-ra – folyamatos növekedéssel – elérnénk a GDP-arányosan 1,8 százalékos honvédelmi ráfordítást, jó kiindulópontot jelent. Fontos azonban, hogy ezen források felhasználása valóban a leghatékonyabb módon emelje a honvédség képességeit. Ésszerű, koncentrált felhasználással ekkora összegből már érezhető javulást lehet elérni. Enélkül egy újonnan létrejövő közös európai hadsereg a kontinensnek ugyan a javára válna, de nemzeti érdekérvényesítő képességünk nem javulna vele. Ezzel együtt viszont komoly lehetőségeket nyithat meg.

- ht -

Az írás eredetileg a Magyar Idők 2016. augusztus 3-ai számában jelent meg „Az európai hadsereg realitása” címmel. Képek forrásai: 1, 2, 3.

A bejegyzés trackback címe:

https://geopoleurasia.blog.hu/api/trackback/id/tr99910362

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ArmaGedeon · http://kitalaltujkor.blogspot.com/ 2016.08.17. 23:37:51

És B, C, vagy D variánsként számolni kell az EU esetleges széthullásával, akkor kialakuló kaotikus helyzettel is. Ilyen esetben még inkább nélkülözhetetlen egy hadsereg, aminek ma csak paródiája van Mo-on.

Ferenc Horovitz 2016.10.10. 10:28:30

Mondjon egy olyan időszakot Mátyás után, amikor európai méretekben volt olyan hadseregünk aminek elegendő és korszerű fegyverzete és megfelelő létszámú katonája volt.
süti beállítások módosítása