A „Törökország gazdasági és társadalmi reformfolyamata”című tanulmány talán legizgalmasabb részét az új anatóliai vállalkozó réteg bemutatása jelenti. Az „Anatóliai Tigriseknek” vagy „Iszlám Kálvinistáknak” is nevezett társadalmi csoport átírta az ország történelmét. Nélkülük török gazdasági reformban is meghatározó szerepű makroszintű kiigazítás az ország kettészakadását eredményezhette volna, így viszont hatalmas erővel járultak hozzá a területi egyenlőtlenségek mérséklődéséhez, a munkahelyek dinamikus bővítéséhez és új exportpiacok feltárásához és meghódításához. A „Münchhausen-effektus” mögött, amikor egy korábban leszakadt állapotban lévő térség vállalkozói – képletesen szólva – jórészt saját hajukat megragadva állnak emelkedő pályára, koherens és erőteljes világnézetet találhatunk a változások motorjaként. Max Weber híres művére utalva („A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme”) ezt a szellemi irányzatot okkal írják le „iszlám kálvinizmusként”. Természetesen nem a szó vallási értelmében, e téren nem is érdemes erőltetni a párhuzamokat, hanem a kálvinizmus társadalomszemléletében. Az a fajta életfelfogás, amely egyrészt kívánatos célként fogalmazta meg az anyagi gyarapodást, másrészt ezt kemény munkával, szorgalommal, fegyelemmel és takarékossággal valósította meg, áthatja az „anatóliai tigrisek” gondolkodását és életvitelét. Mindez a hagyományos iszlám közösségi felelősséggel párosulva nem csak munkahelyek sokaságát teremtette meg Anatólia távoli vidékein, hanem az elért nyereségből kiterjedt társadalmi programokat is támogat, kiemelten az oktatás területén.

Ahogy arra „Az új anatóliai középosztály és a régi elit küzdelme – a török elnökválasztás társadalmi háttere” című bejegyzés is rámutat, az új anatóliai vállalkozói réteg és a hátterében álló szellemi mozgalom, az Iszlám Kálvinizmus a politikai erőviszonyokat is elementáris erővel rendezte át. A „régi Törökország” és az „új Törökország” pártjai közötti szociológiai törésvonal messze túlmutat annál, mint amire a nyugati politológiai skatulyákból következtetni lehet.

A továbbiakban a bejegyzés a már hivatkozott tanulmány „Iszlám Kálvinizmusról” szóló leírását ismerteti (hivatkozások itt).

A török gazdaság liberalizációja, a külföldi tőkebeáramlás megugrása – ellentétben a poszt-szocialista országokkal – nem eredményezte a hazai vállalkozók háttérbe szorulását, ellenkezőleg. A betelepülő multinacionális cégek úgy kapcsolódtak a gazdasághoz, hogy „meghúzták” a növekedésben a török vállalkozásokat is. Erre többek közt a kiterjedt beszállítói kapcsolatok teremtettek jó lehetőséget, de gyakori volt a török cégekkel létrehozott közös vállalkozás is. Az általánosan kedvezőbbé váló üzleti környezet lehetőségeivel pedig az őshonos török vállalkozások is remekül tudtak élni, mi több: egy új vállalkozói réteg emelkedett fel, akiket „Anatóliai Tigriseknek” is szokás nevezni, és akik a kormányzó AK párt legerősebb bázisát adják.

Miközben tehát az ország hagyományos gazdasági központja a nyugati tengerparton, elsősorban a Márvány-tenger partján található (olyan nagy múltú városokkal, mint Isztambul, Bursa, Kocaeli vagy a Földközi-tenger partján Izmir), addig a 2000-es években az addig elhanyagolt Anatólia, a török törzsterület központi, déli és keleti része is dinamikus fejlődésnek indult.

Az Anatóliai Tigrisek megjelenése feltűnő és új jelenség volt nem csak Törökországban, hanem az egész iszlám világban is. Egy olyan üzleti elit felemelkedését jelenti, amelyet egyszerre jellemez a társadalmi konzervativizmus, gazdaságilag pedig a piacbarátság és az exportorientáltság, összhangba hozva ilyen módon az iszlám vallás követését a kapitalizmus szellemével. A vállalkozóknak ez az új osztálya, jellemzően családi tulajdonú kis- vagy középvállalkozásokat vezetve, valóságos ipari újjászületést indított el Anatólia városaiban, az ázsiai törzsterületen. Olyan városok fémjelzik a folyamatot, mint Balıkesir, Denizli, Gaziantep, Kayseri vagy Konya, komoly kihívást jelentve Isztambul hajdan kikezdhetetlen dominanciájának az export és a beruházások területén.

Iszlám vallási közösségek, társadalmi hálózatok olyan környezetet teremtettek tagjaiknak, ahol a szárba szökkenő vállalkozások egymásra találnak és egyezségeket köthetnek. Ezek a vállalkozók imádkozó és templomba járó családokban nőttek fel, és tartják egymással a kapcsolatot olyan közösségekben, mint a Nurcu körök, ahogy Said Nursi követőinek mozgalmát hívják. A nagy tanító hatalmas életművében többek közt az üzlethez való pozitív viszonyulásról is tanított. Vagy egy másik nagy közösségben, a szufi rendként műküdő Nakşibendi mozgalomban, amelynek egyik vezetője már idejekorán arra buzdította a tanítványait: tanuljanak idegen nyelveket, használják a számítógépet, és utazzanak külföldre, hogy megszerezzék a szükséges tudást.

Az Anatóliai Tigrisek sikerében három további döntő tényezőt lehet kimutatni. Az egyik a megfordult migráció. Számos anatóliai vállalkozó tért vissza Németországból, hogy otthon is valóra váltsa kinti tapasztalatai alapján üzleti, vállalkozói elképzeléseit. Másodszor, a nyolcvanas években – Turgut Özal nevével fémjelezve – elkezdődött és az AK párti kormányzat alatt kiteljesedett szabadpiaci reformok elősegítették a vállalkozások megerősödését, kiszélesítve a kereskedelmi kölcsönök és az agresszív exporttámogatások elérhetőségét. A harmadik ok az a térségben egyedülálló előny, hogy a korábbi politikai elit meghonosította az országban az európai politikai, gazdasági és társadalmi intézményrendszert. Törökország kitűnik környezetéből azzal, amit a politikai pluralizmus, a jog uralma, a modern oktatási rendszer és az életképes feldolgozóipar jelent.

Max Weber „A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme” című művében szociológiai pontossággal írja le annak okát, hogy a kapitalizmus miért pont éppen Európa protestáns vidékein alakult ki elsőként, és hogy hogyan hatott a kálvinista szemlélet, annak viszonyulása a munkához és a pénzhez a piaci viszonyok megerősödéséhez, a vállalkozói rétegek felemelkedéséhez. Nem nehéz észrevenni, hogy az Anatóliai Tigrisek mögött, ha vallásilag nem is, de társadalomszemléletében hasonló világképet fedezhetünk fel. Ez az, ami miatt a feltörekvő új anatóliai vállalkozói réteget gyakran „iszlám kálvinistáknak” is hívják.

Az Anatóliai Tigrisek felemelkedése és sikere nem csak a gazdasági növekedés egyik motorját jelenti, hanem  fontos kulturális változások elindítója is volt. Az OECD egyik tanulmánya a következőkben foglalja össze az fő jellemzőiket:

• Endogén (belső hajtóerejű) növekedés
  • A növekedés fő színterét azok a helyi klaszterek jelentik, amelyekben a vállalkozások egyszerre versenyeznek és együttműködnek is egymással.
  • A vállalkozó szellem, a takarékosság és a kemény munka jelentik a döntő tényezőt a vállalati sikerben.
  • Fontos szerepe van a nemzetközi technológiákhoz való hozzáférésnek; megbecsülik és várják a mérnököket külföldről is.
  • Új kezdeményezések, start-up vállalkozók segítése, akár piacvédelemmel is.
  • Az EU piacainak megnyitása szintén új ösztönzést jelentett az ipari fejlődésnek.
• Új vállakozói etika
  • Hangsúly a vállalkozókedven, a kemény munkán és a takarékosságon, a tradicionális kultúra közvetítésével.
  • Ezeket az értékeket vallásos hálózatok, közösségek segítenek terjeszteni a társadalomban.
  • A vallási közösségek, hálózatok egyben az üzleti együttműködésnek, az információmegosztásnak és a bizalmon alapuló tranzakcióknak is megfelelő platformot biztosítanak.
  • Közös érdekek alapján helyi hálózat működnek üzleti, technológiai vagy oktatási fókusszal.
• Hangsúly az oktatáson
  • A középvállalkozások kiemelten kezelik az oktatás kérdését (annak ellenére, hogy ők maguk gyakran szerény iskolázottsági háttérrel alapozták meg üzleti sikerüket).
  • Professzionálisan vezetett karitatív tevékenységük elsősorban iskolák létrehozására és alapítására irányul.
  • Folyamatosan nyomon követik a helyi tanulók országos teszteken elért eredményeit.
  • A tehetséges tanulókat ösztöndíjakkal és támogatásokkal segítik abban, hogy egyetemi tanulmányokat folytathassanak, belföldön vagy külföldön.

Miközben tehát Közép-Anatólia vallásos és társadalmi értékrendjében konzervatív maradt, egy olyan folyamaton ment keresztül, amit elemzők „Csendes Iszlám Reformációnak” hívnak. A European Stability Institute elemzése Kayseri város esettanulmányán keresztül mutatja be a jelenséget, ahol a város vezető üzletemberei saját üzleti sikereiket „protestáns munkakultúrájuknak” tulajdonítják. A városban meghökkentően sokan jellemzik saját közösségüket a kálvinizmusra és a protestáns munkaetikára való hivatkozással. A város korábbi polgármestere szerint a „kayseriséget” megérteni csak Max Weberen keresztül lehet.

Az elmúlt évtizedekben ez a fajta individualista, üzletbarát hozzáállás uralkodóvá vált a törökországi iszlámban. A zömmel anatóliai vállalkozókat tömörítő MÜSIAD (a nagy kereskedelmi kamarák egyike) által kiadott publikációk lelkesen bizonygatják az iszlám és a szabad verseny közötti erős kapcsolatot. A „Homo Islamicus” című kiadványuk Mohamed próféta életét úgy írja le, mint egy kereskedőét, és vallási érvekkel támasztja alá, miért nem szabad az államnak beleavatkoznia a piaci folyamatokba. Vezető vallási személyiségek érvelnek amellett, hogy a muzulmán közösségeket erősítő profitszerzés hasonlóan fontos vallási értelemben, mint az imádkozás vagy a böjt.

A tanulmány idézi Hakan Yavuzt, a neves török szociológust, aki kiemeli a szufi hagyományok erejét Anatóliában, különösen Said Nursi (1876-1960) hatalmas népszerűségét, aki a legnagyobb és legerősebb törökországi iszlám mozgalomnak az alapítója lett. Nursi szorgalmazta, hogy követői sajátítsák el a nyugati tudományokat és technológiákat. Hangsúlyozta, hogy mivel az iszlám értelmezése függ az időtől, helytől és a körülményektől, a versengő paradigmákat nem szabad elhallgattatni. Yavuz szerint a Nur mozgalom és annak társadalmi hatásának megértése nélkül nem tudjuk megragadni a lényegét a törökországi iszlám identitás békés és fokozatos átalakulásának.

Tegyük hozzá: nem csak ezt, hanem annak a kiemelkedő dinamizmusnak a lényegét sem, amit Törökország a kilencvenes évek eleje után felmutatott. A sztenderd válságkezelő és növekedésösztönző eszközök önmagukban – mint oly’ sok ország példája mutatja – kevésnek bizonyulhattak volna, ha nincs mögöttük az az elképesztő erejű társadalmi-gazdasági erő, amit az „iszlám kálvinizmus” megjelenése, megerősödése és tömeges elterjedése jelentett, jelent.

Said Nursi követői – becslések szerint – 5-6 millióan lehetnek Törökországban. Saját közösségi helyeiken gyűlnek össze, ahol értelmezik és magyarázzák a mester szövegeit. Ismét Kayseri példájánál maradva: az ilyen közösségi házak (dershane) száma a városban 1970-ben kettő volt, míg 2000-ben már hatvan. Ezek a közösségek, amelyek különösen erősen növekedtek a tanult emberek között, egyben üzleti hálózatként is működtek, ahol akár a foglalkoztatás, akár a vállalkozói tőkebevonás kérdései is eldőlhettek.

Anatólia új vállalkozói rétege tehát megtalálta az egészséges egyensúlyt a hagyomány és a modernitás, a konzervatív vallásosság és a gazdasági versenyszemlélet között. Az „Anatóliai Tigrisek” a folyamatos gazdasági növekedés és fejlődés egyik legfontosabb belső motorjai lettek.

- ht -